Nagyhegyesi Kráter tó

Ki hinné, hogy egy jó szándékú gázkutató fúrásból váratlan tragédia keletkezik? Azután viszont olyan szerencsésen alakul a helyzet, persze áldozatok, veszteségek árán, hogy turisztikai látványosság, érdekség válik a helyből. Íme a történet!

Az 1920-as években Pávai Vajna Ferenc geológus vezetésével az alföldön is megindult a szénhidrogén-kutatás, melynek „melléktermékeként” vált világhírűvé a 73 Celsius fokos termálvízre alapuló Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő. 1959 januárjában, a Nagyhegyes Hajdúszoboszló közötti Hsz. 2. jelű kút mélyítésével tárták fel a 30 Mrd köbméteres hajdúszoboszlói gázmezőt. A kutak viszonylag kis mélysége, a metángázok jelentős mennyisége, illetve a technológiai fejletlenség a kitermelések kezdeti időszakában komoly gondokat, többek között súlyos gázkitöréseket okoztak. A legnagyobb gázkitörés 1961. augusztus 23-án a Hsz. 36-jelű kút kitermelése során történt. Az öngyulladás következtében lángra lobbanó földgáz közel 42 óráig égő 100méteres lángoszlopa a 20 kilométerre lévő Debrecenben is nappali fényeket varázsolt az éjszakai égboltra. A kitörés fellazította a talaj rétegeit, ezáltal a fúrótorony elsüllyedt. A 6 napig nagynyomással feltörő gáz egy csaknem 150 méter átmérőjű kráter vájt a földbe, és hordalékaként egy 12 méteres földsáncot emelt maga köré, elfojtva önmagát. A kráter helyén egy horgászatra is alkalmas kb. 5 méter mély tavacska keletkezett. Az ezt körülölelő sáncot most erdő borítja, mely zömmel nemes nyárból áll. Az erdővel övezett kis vízfelület védett, hűvös, párás mikroklímája jelentősen eltér a környező, az időjárásnak jobban kitett szántóföldek klímájától.

2006-ban a kitörés 45. évfordulója alkalmából az önkormányzat a területet bekerítette sétányokat, pihenőket alakított ki a területén, valamint a MOL Nyrt-vel közösen egy mini fúrótornyot és egy emléktáblát emeltetett. A település felől szilárd burkolatú úton (kb 3,5 km) akár kerékpárral is jól megközelíthető ipari emlékhely, közkedvelt kirándulóhely.